2012. május 10.

Pandora hírek:

Még csak három hete vigyázok Pandorára, aki kezdetben olyan bánatos, félénk, lassú, zárkózott, kicsit magányos, kicsit öntörvényű kutyus volt, nem nagyon figyelt oda, mit kérünk tőle, hogyan is kellene beilleszkedni, viselkedni a csapatban.

Nagyon sokat változott az utolsó néhány napban, szinte rá sem ismerek. Boldogan figyelem, ahogy csatlakozik a barátaihoz, amikor kergetőznek, szaladnak a labda után, és dobálja, visszahozza a labdát, séta közben már nemcsak utánam baktat, előreszalad, nyomokat szaglászik, vissza-visszanéz, megyek -e utána, megvár, ha szólítom, visszajön hozzám, ha hívom. Már nem félek, hogy önállósítja magát és otthagyva csapot-papot elkószál. Bár néha értésemre adja, hogy már haza kéne menni, és elindul toronyiránt, de megáll, ha nem is az első szóra. Ma már Vackorral is vidáman birkózott, eddig nem mert vele játszani.

Nyugodt, türelmes, szeretetre éhes és szeretetet sugárzó társa lesz annak, aki a szívébe zárja és gondoskodik róla. Eddigi élete során bizony nem sok jóban volt része, és ő mégis megőrizte mindazt, amit egy hű társ adhat az embernek.

Pandora hírek több oldalról :D:D:D

Hétvégén volt szerencsém a Hölgyhöz :D ....ily csendes, szerényen fel-felbukkanó (azért én is ittvagyokám, he!) kutyussal rég találkoztam...mintha árnyéka lenne az embernek, amikor kell ott van és osztja szeretetét "ezerrel", de ha érzi ...hogy gazdinak más dolga is van, háttérbe húzódva elfoglalja magát. Ilyen mentalitást nem is tapasztaltam még terriernél, azt hittem nyüzsög, pörög-forog: "engem szeress én vagyok a fontos"!!! Nem, ő ösztönösen tudja hol a helye a családban, megfontolt, bölcs, talán egy buddhista szerzeteshez hasonlítanám...lehet hogy reinkarnáció??? Kiváló családi kutyus, az szent-igaz!!!! :D

2012. május 3.

Pandora és Pixel (régi nevén Pajti) videói:

Pandora gyermeke Pixel, kb 5 hónapos keverék úrficska. Jelenleg idieglenes befogadónál v árja szerető és felelős gazdáját.

+3630 460-8735; zsuzsi@foxterriersos.hu

 

2012. április 25.

Amint azt az alábbi képek és az írások igazolják, Pandora vagyok, a Gyömrői Árvácskák fogadtak be, nyújtottak számomra ideiglenes otthont, két kis csöppömmel együtt, akik már érkezésünkkor nagyobbak voltak, mint én. Szeghalom környéki tanyavilágból érkeztünk, ahol szabadon éltem, sok-sok kis kölyköm született, és egyszer csak ide hoztak bennünket....... Bizony nagyon meg voltam szeppenve, új környezet, új emberek, sok-sok árva között. Kaptam oltásokat, sajnos egyik kicsimet elvesztettük, mert nagyon beteg volt..... Nekem is szükségem volt egy kis gyógykezelésre, de már nagyon jól vagyok. Ivartalanítottak, többet már nem kell kicsikkel foglalkoznom.....

A műtétem után Zsuzsi, az árvácskák jótündére , akit időközben nagyon-nagyon megszerettem, elhozott Julikához, aki már kétszer is volt pótmamija kis árváknak, akik már boldogan élnek az örökös gazdiknál. Ahogy kiszálltam az autóból, rögtön találkoztam új tesómmal, és pajtásommal Vackorral is, aki a pótmamimmal együtt nagyon kedvesen fogadott, hisz nekik már van tapasztalatuk,milyen érzés egy elhagyott kis árvának új ismereteket szerezni.

Zsuzsi elment, én pedig az új családommal rögtön az ő kedvenc "dombjukra ballagtam,kicsit ismerkedni az új világgal, ami kicsit még rabság a póráz miatt, de szabadság is az eddigi életemhez viszonyítva. És nem voltunk egyedül, jöttek nekem ismeretlen, de nekik jó barát kedves emberek a kutyáikkal, körbevettek, simogattak, a kutyusok hozzám dugták orrukat, de egyáltalán nem tolakodóan, ezért hagytam is, hogy megismerjenek. Még az idős "hölgy" Bona sem morgott rám, azt mondták ez csoda. /Igaz később, ha belém botlott, mert nem látott meg, nagyon magas és a lábai is betegek már, akkor megkaptam az eligazítást tőle / Kicsit sétálgattunk, ismerkedtünk, még visszajött az én Zsuzsim hozott nekünk búcsúajándékot /két malacfület / amit azóta már elrágicsáltunk, aztán hazamentünk új "hazámba"...

A három emelet lépcsőzés meglepetés volt, a tanyán nem volt ennyi lépcső, az elsőnél már fel akartam adni, de látva, hogy Vackor csak megy előttem, hát ballagtam én is. / még mindig leállok néha, de azok a jobb zsebből elővarázsolt jutifalatok nagyon meggyőzőek ám ./ A pocimat szeretem is nagyon, de tündérem parancsára sajna fogyóznom kell, ezért szerintem nagyon kevés az adagom, gyorsan bekapom, aztán megyek Vackorhoz, de ő irigy és nem hagy.... A Cicó maradékát is hajlandó lennék megenni, de őt meg bezárja a mami, míg eszik. Egyszer tolakodtam csak hozzá, de túl hegyesek a karmai és kaptam tőle a pofikámba egyet.....Vackortól láttam, hogy az asztalnál is lehetne kunyizni, de egy falatnál többet ott sem kapunk a mami-vacsi végén, hiába nézünk ártatlan szemekkel, helyünkre kell menni.

Szóval most már az ötödik napom is vééhez közeledik, és egyre jobban érzem magam. A hét végén mindkét nap az összeszokott társasággal nagyokat kirándultunk, ahogy azt a csoportkép tanusítja. Ők szabadon kószálhattak erdőben, mezőben, én csak pórázon, de az orromat azért használtam rendesen.... Hétköznap délelőttönként elmegyünk egy kutyasétáltatóba, ahol szabadnak érzem magam. Ma már jobb kedvem is volt, mint eddig, egy kicsit már labdáztam is, meg futottunk Vackorral. És végre hallattam hangomat,mert eddig meg sem szólaltam egy kis morgáson kívül.......

Egy autóból "beözönlött " egy hatalmas /talán ír farkas/ óriás, el sem láttam a fejéig, egy kajla goldi, egy dobermann, és egy kis fekete, talán spicc, és mindnyájan körbevettek. Se élő se holt nem voltam első ijedtemben, de aztán kiosztottam őket, ne tapizzanak, nem tűröm, szét is ugrottak, megdöbbenve, aztán szaladtak is tovább. Én néhány percig "lefagyva" ültem, de a kedves hívogatás és a jobb zseb jobb belátásra bírt, és szaglászgattunk tovább. Később még összefutottunk, de már elég volt, hogy a fogínyemet megmutattam, már ott is hagytak, ők rohangáltak, mint a szélvész.

Vackor is hívott már játszani, ő szeret kicsit rohangálni, meg birkózni, de én nem veszem a lapot, talán majd ha már nem kell pórázon lennem, akkor jobb kedvem lesz a játékhoz. Maminak hízelegni, ölébe bújva aludni, hátamra fordulva várni a pocisimit, azt nagyon szeretek, és meg is kapom tőle és már Vackor sem féltékeny nagyon, hagyja hogy a gazdija engem is szeressen.

Esténként találkozunk még egy volt Árvácskával is, Izaurával. Őt az előtt fogadták örökbe, mint én megérkeztem. Ő fiatal, bolondos kislány, nagyon szeret rohangálni, engem is hív, ha látja hogy nem mehetek, akkor Vackorral róják a köröket 12o-al. Néha azért közéjük ugrok, mikor közel jönnek. Talán nemsokára együtt fogócskázunk!......

Pótmami mondta, hogy akik kezdettől ismernek, mióta idejöttem, érdeklődve, és örömmel figyelik sorsom jobbra fordulását, küldik a puszikat, nagyon köszönöm azt a sok szeretete, amit itt kapok.... Jóságommal igyekszem meghálálni a sok törődést.... Mert mindenki megdicsér , aki megismer, hogy szép és jó kis kutya vagyok. Még sok tanulnivalóm is van, de már eddig is sokat fejlődtem , figyelek és szót fogadok, lesem Vackort is, ő mit csinál...

Remélem, hogy hamarosan értem is eljön majd valaki, akinek én leszek a kedves, szép és okos kis barátja egy életen át.... Ugy Gazdi jössz majd értem??????????

2012. április 20.

Pandora idieglenes befogadónál

2012. április 15.

2012. április 8.

2012. április 9.